Ferke rendesen készült az interjúra. Ez például abban nyilvánult meg, hogy nem csak megborotválkozott, de meg is fésülködött, sőt előásta az öltönyét. Eltelt egy ideig, amíg a neten rátalált a nyakkendő helyes megkötésére, de legalább közben megismerte a nyakkendőkötés gráfelméleti megközelítését is. Még éjjel frissítette az önéletrajzát, ami főleg abból állt, hogy az arcképéről próbálta lefotosopolni az előnytelennek tűnő pattanásokat és hajtincseket. Ezzel elszórakozott vagy két órát, hogy aztán végül kiderüljön beszáradt a nyomtatója. Így kénytelen volt előszedni egy korábban kinyomtatott, némileg meggyűrődött verziót. Túl ideges mégsem volt, mert addigra meggyőzte magát, hogy az igazán fontos állásokat éjjeli szórakozóhelyeken osztják szőke lányok.
A Váci úti irodaház harmadik emeletén a recepciós lány unott képpel türelmet kért Ferkétől, amíg beengedheti az interjúra. Ferke lehuppant a bejáratnál lévő bőrkanapéra és elkezdte vizslatni a helyiséget. A falon két bekeretezett tanúsítvány jelezte, hogy az ITC-Sec Kft. nem csak ISO9001 minőségi rendszerrel, de ISO/IEC 27001 szerint tanúsított informatikai biztonsági irányítási rendszerrel rendelkezik. Tényleg komoly társaság lehet - gondolta. Megfigyelte a recepciós gépét és asztalán lévő méretes Cisco IP telefont. Felfigyelt arra, hogy a folyosó végén üvegajtó mögött két nagy rack-szekrényben meglehetősen komoly infrastruktúra látszott. Ugyanakkor az iroda nem látszott túl nagynak. Mit csinálhatnak itt, hogy ennyi vasra van szükségük? És főleg, hol lehetnek a fejvadász lányok? - tette fel magában a kérdést. Ekkor azonban megcsörrent a recepciós telefonja, aki néhány rövid igen után felállt és kinyitotta az egyik ajtót.
- Záhonyi úr várja önt, legyen szíves befáradni.
Nem messze innen egy újpesti kávézóban Miki pár haverjával kedvenc témájukról, az autókról beszélgetett.
- Múlt hétvégén beraktuk a poliuretán szilenteket, meg bekerültek a Koni gátlók is. Igazából még nem hajtottam nagyon meg, de már most érzem, hogy sokkal paszentosabban tapad az úthoz, messze nem pattog el úgy, mint régebben. De szombaton kimegyek a pályára és tolok pár kört. - Miki állandóan régi E30-as BMW-jét tuningolta, most éppen a driftelés kezdte érdekelni.
- Ja, én is gondolkodtam szilent cserén, de most el fog menni a zsé a váltóra, rohadtul zörög a nyelestengely csapágy, és ha már bontjuk, akkor hármas szinkrongyűrűt is cseréljük, meg kap fincsi szinter-kuplungot. Feltéve, pesze, ha meglesz a zseton, amit a főnökség ígért, ha a héten lenyomjuk a melót. - Géza a Cuore Sportivo jegyében Alfájával küzdött. Érdekes, hogy a többiek nem kezdték rögtön az "olasz ronccsal" ugratni, de ma az audis Csabi együttérzőnek bizonyult.
- Hát, én beszoptam. Van a Sanyinak egy spanja, neki van gyári diag gépe, és a szerint is a légtömegmérő a beteg. Persze gyáriban majdnem száz rugó lenne, bontóban meg nincs, mert mindegyikben ez pusztul ki. Van egy cimbi, aki az ebay.de-n szokott vásárolni, ő talán tud hozni olyan negyvenért. Úgyhogy nekem ebben a hónapban tutira ugrott a verda. Viszont lehet, hogy dobbantok a mostani helyemről, jelentkeztem egy állásra.
- Na, király, ideje, hogy otthagyd az a tetű helyet, csak szétszopatnak az állandó ugráltatással. Mi az új hely? - érdeklődött Miki.
- Valami informatikával foglalkozó cég, műszerészt keres. De többet nem tudok. Hugom látta a hirdetést náluk az irodaházban. Mondjuk az kicsit gáz, hogy vele kellene egy épületben melózni. Na, lépek is, mert ma még meló.
Fenyvesi meglehetősen gondterhelten ült az irodájában, előtte a FEFIR projekt anyagai. Előszedte a közbeszerzési kiírást, meg a majdnem 1200 oldalas pályázatukat. Az ökrök majdnem érvénytelenítették az anyagunkat, mert a 877. oldalhoz befűzött VPOP nullás igazolásra nem raktunk oldalszámot. De azt, hogy az egész kiírást mi, a győztes pályázó írta, az nem zavart senkit. Hiába, a közbeszerzés mindig jó buli. - morfondírozott magában. Most azonban nagyobb volt a baj. Nem egy oldalszámot kellett pótolni, hanem megmagyarázni, hogy a 460 milliót hogyan sikerült egy összebuherált informatikai szörnyszüleményre elkölteni. Persze anélkül, hogy a "lopás" szót kimondanánk.
[folyt. köv.]