[Az előző rész folytatása]

- Mmmmhhhh. Ki lehet ez? - morogta félálomban Fenyvesi, majd rögtön felébredt, ahogy a kijelzőre nézett. A hívószámkijelzés a fenyegető Szentpétery Mihály nevet mutatta. Szentpétery, vagy Szent Péter ahogy hízelgőbben és Vader Nagyúr, ahogy kevésbé hízelgően hívták a nagyfőnök volt. Azt tudni lehet, ha éjjel kettőkor hív, az nem csak az álmoskönyv szerint nem jelent jót.
- Jó estét Fenyvesi! Azért hívom, mert felmerültek bizonyos kezelendő ügyek a FEFIR projekttel kapcsolatban.
- Jó éjszakát, izé, jó estét! - kereste a szavakat Fenyvesi, miközben mindenféle rémképek jelentek meg előtte, hogy mi lehet az a probléma, amiről ő, mint projekt vezető nem tud, de Vader Nagyúr igen.
- És, ööö, milyen, ööö, mi történt?
- Ezt nem tőlem hallotta: Krassó államtitkár holnap bejelenti a lemondását. Pretzel Ábrahám fúrta be magát utódnak. Nem szeretném, ha a megyei önkormányzati rendszerrel kapcsolatos események megismétlődnének. Remélem tudja a dolgát! Reggel nyolckor az irodámban! Szekeres is jöjjön! Jó éjszakát!
- Jóéj... Viszontlátásra.
- Bassz... ez nagy gáz. – Mondta magában Fenyvesi. Krassó a cég embere volt, a FEFIR-re pedig gyermekeként gondolt. Már abban a tekintetben, hogy a jó gyermek támogatni szokta szüleit. Miután pedig Szentpéteryvel évfolyamtársak voltak az egyetemen, annyira nem volt nehéz lezongorázni a közbeszerzést, hogy a kívánt eredmény szülessen. Mindez azonban most változhat.
Pretzel egyrészt utálta Krassót, (állítólag valami nőügyből kifolyólag, bár biztosat senki nem tudott), másrészt pedig neki is megvolt a maga Szentpéterye, aki viszont nem nyert ezen a bizonyos közbeszerzésen, így aztán ott nem is született gyermek, aki támogatná a szülőket. Ez még önmagában nem lett volna baj, mert jogilag támadhatatlan volt az ügy, de informatikailag már nem volt ilyen rózsás a helyzet. És ezt mindenki tudta. Ha pedig megismétlődik a megyei önkormányzatos eset, és rájuk verik a hibás teljesítést, vagy netán elkezdik kapargatni az alvállalkozói szerződéseket, akkor sokaknak rossz világ lesz.
- Hosszú lesz ez a nap – gondolta Fenyvesi és kikászálódott az ágyból főzni egy kávét.

A kábelmodem meg a WRT54G hatalmas robajjal esett a padlóra, ahogy Szotya, a héten már másodszor beleakadt az előszobában némileg rendezetlenül kihúzott koaxba.
- Ó, hogy az a... Ezt most már egyszer meg kellene csinálni.- Szotya elkövette azt a hibát, hogy amikor az állandóan behaló Askey modemek miatt egy fél éve átváltott ADSL-ről Chellora, nem ügyelt eléggé a szerelésnél. Beszerelőként ugyanis megjelent egy fiatal gyerek, akiről kiderült, hogy másodéves progmatos, és kereset-kiegészítésként szerel kábelt, viszonylag korlátozott műszaki érzékkel. Úgy gondolta, hogy a koaxnak mindegy, hogy merre vezeti. Cserébe a splitterhez menő végét átfűzte az ajtófélfába fúrt lyukon, így a rászerelt csatlakozó miatt nem lehetett visszahúzni. Új csatlakozó kellene, de Szotya tudta, hogy a legnagyobbat szopni a vezetékezésekkel lehet, így nem akart filléres kínai F csatit rárakni. Az eredetileg szerelt igényes PCT gyártmányúhoz viszont először kölcsön kellene kérnie egy krimpelőt, így ez a projekt egyelőre jegelve volt. Ráadásul 4 hónapja faképnél hagyta a barátnője, így aztán nem volt semmilyen motiváció, hogy túlzottan nagy rendet rakjon az albérletben.
Miután aludni nem volt kedve, szép komótosan visszarakta a modemet meg a routert. Alig, hogy visszadugta a tápot, a gép képernyőjén felugrott a Skype. Kocsis „Ferke” Feri volt a chat másik végén:
- Apám, ezt nézd meg, befosol tőle!
[folyt. a jövő héten]