Ferke rendesen készült az interjúra. Ez például abban nyilvánult meg, hogy nem csak megborotválkozott, de meg is fésülködött, sőt előásta az öltönyét. Eltelt egy ideig, amíg a neten rátalált a nyakkendő helyes megkötésére, de legalább közben megismerte a nyakkendőkötés gráfelméleti megközelítését is. Még éjjel frissítette az önéletrajzát, ami főleg abból állt, hogy az arcképéről próbálta lefotosopolni az előnytelennek tűnő pattanásokat és hajtincseket. Ezzel elszórakozott vagy két órát, hogy aztán végül kiderüljön beszáradt a nyomtatója. Így kénytelen volt előszedni egy korábban kinyomtatott, némileg meggyűrődött verziót. Túl ideges mégsem volt, mert addigra meggyőzte magát, hogy az igazán fontos állásokat éjjeli szórakozóhelyeken osztják szőke lányok.

A Váci úti irodaház harmadik emeletén a recepciós lány unott képpel türelmet kért Ferkétől, amíg beengedheti az interjúra. Ferke lehuppant a bejáratnál lévő bőrkanapéra és elkezdte vizslatni a helyiséget. A falon két bekeretezett tanúsítvány jelezte, hogy az ITC-Sec Kft. nem csak ISO9001 minőségi rendszerrel, de ISO/IEC 27001 szerint tanúsított informatikai biztonsági irányítási rendszerrel rendelkezik. Tényleg komoly társaság lehet - gondolta. Megfigyelte a recepciós gépét és asztalán lévő méretes Cisco IP telefont. Felfigyelt arra, hogy a folyosó végén üvegajtó mögött két nagy rack-szekrényben meglehetősen komoly infrastruktúra látszott. Ugyanakkor az iroda nem látszott túl nagynak. Mit csinálhatnak itt, hogy ennyi vasra van szükségük? És főleg, hol lehetnek a fejvadász lányok? - tette fel magában a kérdést. Ekkor azonban megcsörrent a recepciós telefonja, aki néhány rövid igen után felállt és kinyitotta az egyik ajtót.

- Záhonyi úr várja önt, legyen szíves befáradni.

 Nem messze innen egy újpesti kávézóban Miki pár haverjával kedvenc témájukról, az autókról beszélgetett.

- Múlt hétvégén beraktuk a poliuretán szilenteket, meg bekerültek a Koni gátlók is. Igazából még nem hajtottam nagyon meg, de már most érzem, hogy sokkal paszentosabban tapad az úthoz, messze nem pattog el úgy, mint régebben. De szombaton kimegyek a pályára és tolok pár kört. - Miki állandóan régi E30-as BMW-jét tuningolta, most éppen a driftelés kezdte érdekelni.

- Ja, én is gondolkodtam szilent cserén, de most el fog menni a zsé a váltóra, rohadtul zörög a nyelestengely csapágy, és ha már bontjuk, akkor hármas szinkrongyűrűt is cseréljük, meg kap fincsi szinter-kuplungot. Feltéve, pesze, ha meglesz a zseton, amit a főnökség ígért, ha a héten lenyomjuk a melót. - Géza a Cuore Sportivo jegyében Alfájával küzdött. Érdekes, hogy a többiek nem kezdték rögtön az "olasz ronccsal" ugratni, de ma az audis Csabi együttérzőnek bizonyult.

- Hát, én beszoptam. Van a Sanyinak egy spanja, neki van gyári diag gépe, és a szerint is a légtömegmérő a beteg. Persze gyáriban majdnem száz rugó lenne, bontóban meg  nincs, mert mindegyikben ez pusztul ki. Van egy cimbi, aki az ebay.de-n szokott vásárolni, ő talán tud hozni olyan negyvenért. Úgyhogy nekem ebben a hónapban tutira ugrott a verda. Viszont lehet, hogy dobbantok a mostani helyemről, jelentkeztem egy állásra.

- Na, király, ideje, hogy otthagyd az a tetű helyet, csak szétszopatnak az állandó ugráltatással. Mi az új hely? - érdeklődött Miki.

- Valami informatikával foglalkozó cég, műszerészt keres. De többet nem tudok. Hugom látta a hirdetést náluk az irodaházban. Mondjuk az kicsit gáz, hogy vele kellene egy épületben melózni. Na, lépek is, mert ma még meló.

Fenyvesi meglehetősen gondterhelten ült az irodájában, előtte a FEFIR projekt anyagai. Előszedte a közbeszerzési kiírást, meg a majdnem 1200 oldalas pályázatukat. Az ökrök majdnem érvénytelenítették az anyagunkat, mert a 877. oldalhoz befűzött VPOP nullás igazolásra nem raktunk oldalszámot. De azt, hogy az egész kiírást mi, a győztes pályázó írta, az nem zavart senkit. Hiába, a közbeszerzés mindig jó buli. - morfondírozott magában. Most azonban nagyobb volt a baj. Nem egy oldalszámot kellett pótolni, hanem megmagyarázni, hogy a 460 milliót hogyan sikerült egy összebuherált informatikai szörnyszüleményre elkölteni. Persze anélkül, hogy a "lopás" szót kimondanánk.

[folyt. köv.]

[Az előző rész folytatása]

Ferke már nyomta is át a videót, amelynek megnézéshez Szotya kicsit szkeptikusan kezdett neki. Valami szórakozóhelyen, talán a Közgáz pincében lett felvéve mobiltelefonnal. Ferke két szőkeség között ült némi sör társaságában.
- Hmm. Hígul a szakma, infósok csajoznak. – jegyezte meg magában Szotya, amikor az egyik csajszi Ferkéhez fordult.
- És mennyire vagy otthon Snort és iptables alapú IPS rendszerekben? – itt véget is ért a felvétel.
- Na, király mi? :-) Juditnak hívják. Van kontaktja!
Szotya szóhoz, illetve chathez sem jutott pár másodpercig.
- Mi van??? Ki ez a csaj? Hogy került oda?
- Hát a Petya meg a Gizmo mondta, hogy nézzünk le bulizni, mert lehet csajokkal találkozni. Közgáz pinyóra mondták, hogy azt érdemes csekkolni. Öcsém, alig hogy bementünk, jött három lány és kiszúrták az Ubuntus pólómat! Kiderült, hogy Linux gurukat keresnek valami security projekthez. Na, király vagyok, vagy király vagyok?
Szotya kicsit elgondolkodott, hogy őt miért nem találja meg soha ilyen fejvadász, de érezte, hogy valami nem stimmel a dologgal.
- Ferke, és mondd csak, ez neked nem gyanús?
- Nem! Tök jó fej csajszi. Keni-vágja a témát. Hétfőn megyek be a cégükhöz interjúra! Úgyhogy én léptem is. Itt az idő kialudni magam. Csá!
- Na, hali! – Szotyának valamiért egy olyan láncolt lista adatszerkezet jutott eszébe, amelyet kivételesen nem a fejénél, hanem a farkánál fogva kezelünk. „Azért ennek utána kell nézünk” raktározta el a feladatot az agyában, majd ő is elment aludni.

- Nos, urak, gondolom tudják miért kell ma itt találkoznunk – Kezdte a megbeszélést Szentpétery – Van-e valami, amin első körben el tudunk bukni? Emlékeznek a megyei esetre, ugye?
Hogyne emlékeznének, még most is a hideg futkos a hátukon, ha felemlegetik. Szekeres Mátyás volt a projektvezető akkor. (Ennek köszönheti, hogy most nem ő a vezető, sőt, Fenyvesit léptették elő erre a posztra, igaz, Szentpétery megnyugtatta, hogy ez csak ideiglenes, amíg elcsitulnak a hullámok.) A cél egy komplex megyei pénzügyi rendszer kifejlesztése volt, mintegy 450 millióból.

A végeredmény viszont három Linux szerver mysql+php-val, két tűzfal, meg valami Visual Basicben összetákolt kliens alkalmazás lett, amelyek a működés legcsekélyebb nyomát sem mutatták. Ez persze önmagában még nem lett volna baj, mert a megyének sem hiányzott egy olyan pénzügyi rendszer, amely ellenőrizhetővé teszi a dolgokat, de közbejött egy vezetőváltás, és valaki elkezdte a minisztériumban kapargatni a szerződéseket, mielőtt Szentpétery ki tudta volna építeni az új hídfőállásokat. A baj nem jogi oldallal volt, mert ügyeltek, hogy minden közbesz eljárás kikezdhetetlen legyen, de rájuk küldtek egy szakértői csoportot - gondosan a konkurenciából válogatva – akik a teljesítést vizsgálgatták, megehetősen izgalmas eredményekkel. Persze a vége az lett, hogy az új hídfőállások gyorsabban épültek ki, mint ahogy a vizsgálat lezárult volna, de jópár ősz hajszál született közben, plusz a profit elég nagy részét vissza kellett forgatni erre a feladatra.
- Azért jó hírem is van. Az vezetőváltás miatt az átadás csúszik, így van kb. 10 nap laufunk. A közbeszerzéssel és a fővállalkozói szerződéssel kapcsolatos ügyeket én kezelem, maguknak viszont van tíz napjuk, hogy ha Pretzel magát Bill Gatest küldi ide auditálni, akkor is minden rendben legyen. Értve vagyok?
- Öööö. Igen!
- Reméltem is. Napi státuszjelentést kérek minden nap 17:00-kor. Az ügy a legmagasabb prioritású, ha bármi akadály merült fel közvetlenül engem értesítsenek, azonnal! Jó munkát!
Fenyvesi és Szekeres kiment Vader Nagyúr irdodájából, meglehetősen gondterhelt képpel.
- Hát, Magyi, ha ezt túléljük... Asszem nagyon rá kell buknunk a feladatokra, mert ez szopás lesz.
- Ja, és megint rossz végén vagyunk a faroknak.
[folyt. a jövő héten]
 

[Az előző rész folytatása]

- Mmmmhhhh. Ki lehet ez? - morogta félálomban Fenyvesi, majd rögtön felébredt, ahogy a kijelzőre nézett. A hívószámkijelzés a fenyegető Szentpétery Mihály nevet mutatta. Szentpétery, vagy Szent Péter ahogy hízelgőbben és Vader Nagyúr, ahogy kevésbé hízelgően hívták a nagyfőnök volt. Azt tudni lehet, ha éjjel kettőkor hív, az nem csak az álmoskönyv szerint nem jelent jót.
- Jó estét Fenyvesi! Azért hívom, mert felmerültek bizonyos kezelendő ügyek a FEFIR projekttel kapcsolatban.
- Jó éjszakát, izé, jó estét! - kereste a szavakat Fenyvesi, miközben mindenféle rémképek jelentek meg előtte, hogy mi lehet az a probléma, amiről ő, mint projekt vezető nem tud, de Vader Nagyúr igen.
- És, ööö, milyen, ööö, mi történt?
- Ezt nem tőlem hallotta: Krassó államtitkár holnap bejelenti a lemondását. Pretzel Ábrahám fúrta be magát utódnak. Nem szeretném, ha a megyei önkormányzati rendszerrel kapcsolatos események megismétlődnének. Remélem tudja a dolgát! Reggel nyolckor az irodámban! Szekeres is jöjjön! Jó éjszakát!
- Jóéj... Viszontlátásra.
- Bassz... ez nagy gáz. – Mondta magában Fenyvesi. Krassó a cég embere volt, a FEFIR-re pedig gyermekeként gondolt. Már abban a tekintetben, hogy a jó gyermek támogatni szokta szüleit. Miután pedig Szentpéteryvel évfolyamtársak voltak az egyetemen, annyira nem volt nehéz lezongorázni a közbeszerzést, hogy a kívánt eredmény szülessen. Mindez azonban most változhat.
Pretzel egyrészt utálta Krassót, (állítólag valami nőügyből kifolyólag, bár biztosat senki nem tudott), másrészt pedig neki is megvolt a maga Szentpéterye, aki viszont nem nyert ezen a bizonyos közbeszerzésen, így aztán ott nem is született gyermek, aki támogatná a szülőket. Ez még önmagában nem lett volna baj, mert jogilag támadhatatlan volt az ügy, de informatikailag már nem volt ilyen rózsás a helyzet. És ezt mindenki tudta. Ha pedig megismétlődik a megyei önkormányzatos eset, és rájuk verik a hibás teljesítést, vagy netán elkezdik kapargatni az alvállalkozói szerződéseket, akkor sokaknak rossz világ lesz.
- Hosszú lesz ez a nap – gondolta Fenyvesi és kikászálódott az ágyból főzni egy kávét.

A kábelmodem meg a WRT54G hatalmas robajjal esett a padlóra, ahogy Szotya, a héten már másodszor beleakadt az előszobában némileg rendezetlenül kihúzott koaxba.
- Ó, hogy az a... Ezt most már egyszer meg kellene csinálni.- Szotya elkövette azt a hibát, hogy amikor az állandóan behaló Askey modemek miatt egy fél éve átváltott ADSL-ről Chellora, nem ügyelt eléggé a szerelésnél. Beszerelőként ugyanis megjelent egy fiatal gyerek, akiről kiderült, hogy másodéves progmatos, és kereset-kiegészítésként szerel kábelt, viszonylag korlátozott műszaki érzékkel. Úgy gondolta, hogy a koaxnak mindegy, hogy merre vezeti. Cserébe a splitterhez menő végét átfűzte az ajtófélfába fúrt lyukon, így a rászerelt csatlakozó miatt nem lehetett visszahúzni. Új csatlakozó kellene, de Szotya tudta, hogy a legnagyobbat szopni a vezetékezésekkel lehet, így nem akart filléres kínai F csatit rárakni. Az eredetileg szerelt igényes PCT gyártmányúhoz viszont először kölcsön kellene kérnie egy krimpelőt, így ez a projekt egyelőre jegelve volt. Ráadásul 4 hónapja faképnél hagyta a barátnője, így aztán nem volt semmilyen motiváció, hogy túlzottan nagy rendet rakjon az albérletben.
Miután aludni nem volt kedve, szép komótosan visszarakta a modemet meg a routert. Alig, hogy visszadugta a tápot, a gép képernyőjén felugrott a Skype. Kocsis „Ferke” Feri volt a chat másik végén:
- Apám, ezt nézd meg, befosol tőle!
[folyt. a jövő héten]